A skót lógó és állófülű

Az első példányt 1961-ben Williem Ross pillantotta meg Skóciában, Coupar Angus település közelében egy farmon. Amikor közelebbről szemügyre vette azt látta, hogy a fülei a fejére simulva lógnak, melyek olyan kinézetet kölcsönöznek a macska fejének, mintha az egy bagoly lenne. 

Mivel a lógó fülű macskát, álló fülű egyeddel pároztatják, így az alomban vegyesen vannak lógó és álló fülű kiscicák. Az első 21 napban minden kis jövevény füle áll, majd jellemzően a 21. nap környékén kezd lelapulni a fül a fejre a lógó fülű egyedeknél. A tenyésztésnek köszönhetően a lógó fül a fejre egyszeres, kétszeres, háromszoros töréssel simulhat. A fajtára jellemző lógó fülekért egy mutáns gén a felelős, melynek köszönhetően a fül előre hajol és sapkaszerű megjelenést ad a cicáknak. A nagy kerek szemek, a kerek fej, a kerek arc adják együttesen az általánosan lekerekített megjelenést. Annak ellenére, hogy a fülek a fejre simulnak, a macska tökéletesen hall, illetve a fül forgatásával ki tudja fejezni, ha mérges, vagy szeretne valamit. 

A skót egy közepes méretű macska. A nőstények általában 2,7-4 kg tömegűek, míg a kandúrok elérik 4-6 kg fölötti testsúlyt is. A testfelépítése, különösen a feje és az arca kerek, a szeme nagy és kerek. Az orr rövid és egy lágy görbét ír le. A macska teste jól lekerekített párnázott lábaira jellemző a középhosszúság és a rövid méret. A fej a tetején domború a nyak nagyon rövid, a szemek egymástól távol helyezkednek el.

Skót cica általában jóindulatú és szelíd. A vele egy lakásban élő, más állatokkal barátságos és jó kapcsolatot alakít ki. Ragaszkodóak, az ember társaságát nagyon kedvelik. A cicák játékosak, szerethetőek, tiszták, intelligensek, hűségesek. Kitűnően alkalmazkodnak az emberekhez, gyerekekhez és a lakáshoz. 

A skót macskák szeretnek a hátukon feküdni és úgy pihenni vagy aludni. Fajtára jellemzően úgy szeretnek ülni, hogy a két mellső lábukat egyenesen előre nyújtják.